A kora miocénben a növények elterjedésének vizsgálata még a szubtrópusi övek nagyobb kiterjedéséről tanúskodik, a növényzetet a füvek, perjék dominálták az erdők rovására. A mai növény flóra és madárfauna is ekkor alakult ki.
Vegetációs zónák a Harmadkorban (Frakes: Climate modes of the Phanerozoic)
Afrika vegetációs zónáinak változása (Haviland: Evolution and prehistory)
Európa vegetációi az utolsó jégkorszak maximuma idején (Burroughs: Climate change in prehistory)
A pliocén kezdetén még átmeneti felmelegedés kezdődött az előző fejezetben vázolt geológiai okoknak köszönhetően: a korszak elején még Nyugat és Közép-Európában is pálmák, magnóliák, ciprusok nőttek, északabbra a tűlevelűek domináltak. A pliocén legvégén már a sarkkörökön inneni eljegesedés is elindult, a klíma változása az erdők visszahúzódását és helyette a füves puszták, szavannák és sivatagok megjelenését hozta magával. A szárazabb klíma a trópusi fajok és a trópusi öv globális visszaszorulását eredményezte. A pleisztocén alatt váltakozó jégkorszakok-jégkorszakközöket kísérő éghajlati övekkel együtt a lombos növények a glaciálisok alatt a védett dél-mediterrán területekre húzódtak vissza, és az interglaciálisokban innen kolonizálták vissza a kontinenseket. A jégkorszaközökben jóval élhetőbb volt Földünk, a Szahara, Arábia, Levante és Egyiptom száraz wádijaiban a neolitikumig még folydogált szezonálisan némi víz.
A korábbi melegebb klímához szokott fajok nagy része a miocén végére kihalt vagy délre vándorolt. A korszak a madarak és az emlősök kora volt. Többek közt kb. 60 millió éve (ez még a paleogén) Észak-Amerikában kialakultak – ekkor még csak kutyaméretű – lófélék, majd Beringia időszakos szárazulatain átkeltek Ázsiába, kb. 12 millió évvel ezelőtt jelentek meg a mediterrán medencében. Innen viszonylag gyorsan jutott el a ló Észak-Afrikába.
A lófélék vándorlása a nebraskapublicmedia.org oldalról
Kb. 7 millió évvel ezelőtt jelentek meg az első valódi, kétagyarú elefántfélék Afrikában, és kb. 3 millió évvel ezelőtt (ez már a pliocén) eljutottak Eurázsiába. A pliocén alatt Afrikából bevándorolt elefánt/mamutfélék Eurázsiából ekkor a pleisztocén alatt kerültek át Észak-Amerikába az időszakosan kapcsolódó Beringi-földhídon keresztül. Végül a mamutok hamarabb haltak ki Ázsiában, de tovább éltek Amerikában, a lovak pedig ellenkezőleg: azt az európai hódítóknak kellett később visszatelepíteni. Az utolsó gyapjasmamut törpe verziója kb. 3700 évvel ezelőtt halt ki az Oroszországhoz tartozó Csukcs-tengeri Vrangel-szigeten. A teve kb. 25 millió évvel ezelőtt alakult ki Észak-Amerikában (lámával közös ősük már 40 millió évvel ezelőtt kialakult). A pleisztocén jégkorszakokban a nagyméretű, csordákban legelő növényevő emlősök dominálták a faunát, emellett a puhatestűek, ízeltlábúak, halak, kétéltűek és madarak világa is virágzásnak indult. A pleisztocén megafauna állatai (barlangi medve, barlangi oroszlán, kardfogú tigris, gyapjas mamut, gyapjas orrszarvú, óriás lajhár és kb. i.e. 400 000-10 000 közt az óriásszarvas, óriás tulok, Ausztráliában óriás kenguru és óriás futómadarak) voltak emberőseink táplálékai és vetélytársai is egyben. A jelentős zsákmányállatként gyakori szarvasfélék szinte mindig mindenhol jelen voltak, csak a jávor és a rénszarvas volt eredetileg amerikai, és került át Európába. A szintén jelentős szarvasmarhafélék Ausztrália és Dél-Amerika kivételével mindenhol jelen voltak. Az orrszarvú (főleg a gyapjas) a jégkorszaki legelők állata volt kezdetben, Amerikában még az emberek érkezése előtt kihaltak. A vízilovak Afrikán kívül csak az interglaciálisok alatt éltek, Amerikába sosem jutottak el (a kokainbárók evolúciójának köszönhetően ez ma már nem igaz). Az interglaciálisok alatt a vízilovak mellett krokodil, hiéna, elefánt, antilopok, majomfélék és leopárdfélék is kimerészkedtek Afrikából, egészen a mezolitikum időszakáig.
A főemlősök az emberhez vezető úton
A miocénben kb. 20-30 millió évvel ezelőtt válhatott külön a főemlősök rendjén (primates) belül a Hominoideák (emberszabásúak + az ember, angol apes) családja az óvilági keskenyorrú majmok (catarrhinae) ősi formáiból.
A főemlősök családfája (Lewin: Human evolution)
Ez valahol az egyiptomi Fajjum v. Csád v. a Kelet-afrikai Nagy Hasadékvölgy területén mehetett végbe, de a kétlábon-járás (a homininákra jellemző homininizáció) csak kb. 5-6 millió éve alakult ki, szintén valahol Kelet-Afrikában. A félmajmok (prosimians, mint a mai lemurok és lórik) Madagaszkáron és Ázsiában maradtak fenn a korai elszigetelődésnek köszönhetően. Majd a miocén közepe táján (kb. 15 millió éve) szárazföldi kapcsolat alakult ki Afrika és Ázsia között, így a korai emberszabásúak eljutottak Eurázsiába is.
A Hominoideák családfája (Hu.wikipedia.org) Pongidák=orángután (talán a kihalt Australopithecusok egy része is ide tartozik), Pan=csimpánz, Hylobatidák=gibbonfélék
A megannyi divergencia során a főemlősök – és azon belül a hominoidea/emberszabásúak - között is újabb és újabb fajok váltak külön, és fejlődtek tovább mai majmokká, vagy haltak ki, attól függően, hogy melyikük alkalmazkodott jobban az adott körülményekhez. Elárulom, végül mi kerültünk ki győztesen. Az eddig legkorábbinak vélt hominida/emberszabásúak – köztük őseinkkel - az első „Out of Africa”[1] során kb. 15 millió éve elterjedtek Kelet és Dél-Afrikában majd az egész afrikai kontinensen, ezt követően az ekkor kiszáradóban lévő Tethys száraz medrén és a Gibraltáron keresztül Eurázsiában is. Ezek csimpánzszerűek és méretűek lehettek.
Hominoidea családfa a hu.wikipedia.org oldalról
A korai miocén hominidák elterjedése (Cameron: Bones, stones and molecules)
Miocén kori hominoideák (Jurmain: Introduction to physical anthropology)
Ők voltak az első hominidák Európában (és Ázsiában)!!! Igaz, nagyobb részük mára kihalt evolúciós zsákutca volt, vagy a ma élő emberszabásúak ősei lehettek, de már genetikailag köztük voltunk mi is. Később a fokozódó lehűlés elől Eurázsiából Afrikába visszavándorolt leszármazottak vihették tovább a fejlődési vonalat, csak előbb „megmártóztak” egy kicsit Európában.
Hominoidák elterjedése a miocénban (Agusti: Hominoid evolution and climatic change in Europe) Az 1-el jelölt helyen mind Kelet (Sivapithecus), mind Nyugat-Eurázsia felé vándorolt a Kenyapithecus/Rudapithecus. A 2-es helyszín lehetett a Dryopithecus, Ouranopithecus/Graecopithecus, az innen Közép-Európába mutató szaggatott irány az Oreopithecus útvonala, valamint a Kenyapithecus Afrikába tovább vándorlásának iránya, a 3. esemény, az ember kiválása a főemlősöktől már Afrikában zajlott
Tehát főemlősök (Primates) rendjén belül a Hominoideak (emberszerűek: az emberszabásúak + az ember) öregcsaládja kb. 20-30 millió évvel ezelőtt vált ki, majd a gibbonoktól (Hylobatidák) is "megszabadulva" maradt az emberfélék (Hominidák) családja, melynek egyedei az ember, a gorilla, az orángután (Pongo) és a csimpánz (Pan) közös ősei voltak. Majd sorban az orángután, gorilla és legvégül kb. 7-8 millió évvel ezelőtt a csimpánz is külön útra kelt: az egyik csoport az őserdőben maradt, ahol inkább a fákon növényekkel táplálkozott, míg a másik fokozatosan a szavannákra (és a földre) költözött (vagy a Nagy hasadékvölgy miatt inkább kényszerült), és fogyasztható növények híján egyre inkább vadászó v. dögevő életmódot folytatott. Az előbbiek a mai emberszabású majmok, az utóbbiak pedig az emberek ősei voltak.
